78.Rész!

Reggel Adrián simogatására keltem.
-Jó reggelt-monda
-Neked is-morogtam
-Holnap keresztelőbe megyünk-mondta
-Nincs kedvem  menni-nyöszörögtem
-Dehogynem. Nem fogsz egész életedbe sírni-mondta,majd magára húzott.
-De nincs mit felvegyek.Nem akarok az embereknek színlelni,hogy minden rendbe van-mondtam
-Reni megy veled vásárolni,minden meg van beszélve-mosolygott
-Jó megyek-mondtam. Felkaptam magamra egy zöld ruhát ,harisnyát ,bakancsot és egy bőr kabátot. Hajamat ki fésültem és egy kis sminket kentem magamra. 
-Megyek,majd jövök-mondtam és megöleltem.
-Rendben. Fekete ruhát nem akarok-mondta
-Jó-morogtam. Ki léptem az ajtón és Renit vártam. Pár perc múlva megpillantottam a szőkeséget.

-Szia-öleltük meg egymást.
-Új haj szín?-kérdeztem
-Igen. Milyen?-mosolygott
-Nagyon jó-mondtam.. Egész utat végig beszélgettük.
-Örülök,hogy nem feketébe vagy-mondta,mire csak mosolyogtam. Be mentünk  plazába ,majd neki ugrottam egy fekete csipke ruhának.
-Most le teszed! -szólt rám Reni. Le tettem a ruhát,és vártam Reni mit ad a kezembe. Nagy nehezen felvetem egy fehér ruhát.
-Akkor venni rúzsokat-mondtam
-Rendben cica-kacsintott nevetve,mire én csak mosolyogtam
-Noi szedd már össze magad. Téged senki nem tehet tönkre.Neymar és az egész csapata nem ér annyit. Többet érsz.-mondta
-Tudom ,de nehéz. Holnap is Adrianal félek. Színleljem,hogy nincs semmi bajom.-mondtam
-Nem kell színlelj semmit. Tudja az egész világ,hogy romokba heversz-mondta
-Olvass újságot-mondta. Be értünk a boltba ,ahol szoktam vásárolni. Minden féle sötét színből vettem egyet egyet. Renivel  Adrianhoz mentünk.
-Na végre ,ez nem fekete-mondta a ruhára.
-Kint a seggem belőle-mondtam
-Nincs kint.Különben is ,majd takarom én-mondta kaján vigyorral.
-Rendben-mondtam és bele másztam az ölébe.
- Gyere ebédelni-mondta
-Nem vagyok éhes-mondtam.
-Nem? Akkor ez mitől van?- fogta át a combom és a derekam.
-Nem tudom-mondtam
-Látszanak az oldal bordáid. A combodat átértem egy kézzel-mondta
-Jó ,adj valamit enni-mondtam
-Tessék-tolta elém az ételt. Meg ettem 2 szelet pizzát,majd neki álltam a csokinak.
-Csoki királyné-nevetett Adrian
- Kell egy kis boldogság hormon-mondtam mosolyogva
**** 
Neymar szemszög**
Boldog voltam ! Megnyertük az Olimpiát.Éppen anyához tartottam ebédre. Mikkor oda értem az egész család a tévét bámulta.
-Sziasztok-köszöntem
-Szia-köszöntek
-Mit néztek?-kérdeztem és le ültem.
-Sport híradó. Veled és Noival van tele a tv-mondta Rafa
"" Összeomlás szélén áll a román  bajnok"-hallottam meg a bemondó hangját.
-Mióta elveszítette a döntőt,azóta összeomlott. Napokban értesültünk róla,hogy Románia, összeomlott. Eddig csak találgattunk,hogy mi van vele. Most már megtudtuk. Összeomlott. Annyit tudunk,hogy romokban az élete. Még nem nyilatkozott senki az állapotáról. Reméljük össze szedi magát. Vajon az is be folyásolja állapotát,hogy vőlegénye Marco Reus elhagyta? Vagy Neymar? -tette fel a kérdést.
- Kíváncsi vagyok-mondta anya
-Mi is-mondták egyszerre. Én csak a tévét bámultam. 
-Gyertek enni-mondta anya. Mindenki megebédel,majd ment a saját dolgára. Az edzésen Noin járt az agyam. Féltem megkérdezni Filipet. Még azt hiszi akarok tőle valamit. A mi szerelmünknek örökre vége lett.Elrontottam,de már nincs mit tenni. 

77.Rész

Sziasztok ! Hosszú idő után új rész van.. Kicsit ugrottam az időbe.. Ideje áttérni az őszre. !

A nyár hamar eltelt . A szobámba ülök és bámulok ki az ablakon. Nézem a levelek hullását. Olyan szomorú ez az ősz ,akárcsak én. Néha még gondolok  Neymarra. Biztos jól megvannak Brunaval.. Igen..pofára estem megint. Újból hazudott! Én hülye meg hittem neki. Sose növök fel,mindig naiv leszek. Egy sárga lehulló levelet bámulok. Milyen szomorkás a természet? Gondolkodásomban könnyek szöktek a szemembe. Bánatos az ősz,mint ő.
*** Adrian szemszöge***
Az ablakon bámul kifele és nézi a tájat. Hol egy lehulló levelet bámul,hol egy fát. Szeméből folyik a könny ,és csak annyit mond: naiv vagyok.. Nem bírom nézni,ahogy szenved. Nem mozdul ki a szobából,nem eszik..csak ül és bámul. Össze omlott,mióta elvesztette a döntőt. Az erős nő,akit egykor senki nem rendíthetett meg össze omlott. Félek,hogy elveszítem.Egész nap alszik. Félve be kopogtam. Rám emelte könnyes zöld szemeit.A szívem elszorult.
-Hogy vagy?-kérdeztem
-Még élek-mondta.Le ültem mellé és átöleltem. Egyből az ölembe kuporodott.
- Nem akarlak elveszíteni-csúszott ki a számon. Szorosan átölelt és sírt.
-Adrian,nem tudom össze szedni magam.Fáj! Tudod, milyen az mikkor,azt mondják neked,hogy megváltozik meg minden,és a döntőjén más nő nyakába ugrik? És az amikkor te játszod a döntött és elveszíted ,akkor a szemedbe röhög és azt mondja,nem vagy elég jó?-kérdezte.-Nem bírom tovább-mondta
-Shh..-Felemeltem a fejét-Te  vagy a legjobb. Nem a kis kurva, nem Reni,nem más hanem te. Te hódítottad el az összes kupát,érmét,címet. Bajnoki cím van a kezedbe. A neved mindenütt ott van. A legjobb vagy,ezt ne feled.-mondtam,majd puszit adtam a homlokára.
-Hazugság-mondta
-Nem az.És most ki mozdulunk a házból-mondtam
-Sehova nem megyek.-mondta
-De jössz-mondtam,majd felálltam vele. Be toltam a gardróbba ,hogy öltözzön.Hamar felöltözött. Mikkor megláttam a hajam égnek állt.
- Pont fekete?-kérdeztem
-Mint a lelkem-mondta

-Mióta?-böktem a cigire

-Pár napja. Nem bírom nélküle-mondta. Nem mondtam semmit. Ki sírt szemeit napszemüveggel takarta. Fotósok jelentek meg. Nem törődött vele,csak sétált.

..

...

Nem érdekelt senki és semmi,csak sétáltam. Elő vettem egy száll cigit és meg gyújtottam.Ki fújtam a füstöt. Adrian nem szólt semmit. Apa,ha tudná ,hogy mi van velem,haza repülne. Megfogtam Adrian kezét.Minden nap átjön és érdeklődik irántam,ahogy Reniék is. Összeomlottam,és már nem tudok felállni. Hirtelen Adrian nyakába borultam és sírtam. Adrian elvitt magához. Amint be értünk a házba ,a mini bárt támadtam meg. Ki vettem az első italt ,ami a kezembe akadt. Ki csavartam és meghúztam. Az íze marta a torkom ,de nem bántam. Adrian ki vette a kezemből, majd átölelt.

-Nincs szükséged ezekre,hanem rám van szükséged.-mondta. Le tettem az üveget és megöleltem.

-Szeretlek-szipogtam. Felemelt ,majd a  szobájába vitt.

-Öltözz át -mondta .Megfogtam a karját.

-Ne hagyj egyedül -mondtam.

-Rendben-mondta és le ült az ágyra. Pár perc múlva megszólalt.

-Hogy nézel ki?-kérdezte ,majd felállt és kezét végig húzta az oldalamon.

-Jól-mondtam

-Látszanak a csontjaid. Csont meg a bőr vagy-mondta.

-Tudom-mondtam. Combjaimat  egy kezével átérte.

-Ez így nem mehet tovább -mondta.

-Mit akarsz tenni?-kérdeztem

-Majd meglátod,most meg búj be az ágyba-mondta. Megfogadtam a parancsot és be bújtam mellé.  Pár perc múlva el is aludtam .