A nyár hamar eltelt . A szobámba ülök és bámulok ki az ablakon. Nézem a levelek hullását. Olyan szomorú ez az ősz ,akárcsak én. Néha még gondolok Neymarra. Biztos jól megvannak Brunaval.. Igen..pofára estem megint. Újból hazudott! Én hülye meg hittem neki. Sose növök fel,mindig naiv leszek. Egy sárga lehulló levelet bámulok. Milyen szomorkás a természet? Gondolkodásomban könnyek szöktek a szemembe. Bánatos az ősz,mint ő.
*** Adrian szemszöge***
Az ablakon bámul kifele és nézi a tájat. Hol egy lehulló levelet bámul,hol egy fát. Szeméből folyik a könny ,és csak annyit mond: naiv vagyok.. Nem bírom nézni,ahogy szenved. Nem mozdul ki a szobából,nem eszik..csak ül és bámul. Össze omlott,mióta elvesztette a döntőt. Az erős nő,akit egykor senki nem rendíthetett meg össze omlott. Félek,hogy elveszítem.Egész nap alszik. Félve be kopogtam. Rám emelte könnyes zöld szemeit.A szívem elszorult.
-Hogy vagy?-kérdeztem
-Még élek-mondta.Le ültem mellé és átöleltem. Egyből az ölembe kuporodott.
- Nem akarlak elveszíteni-csúszott ki a számon. Szorosan átölelt és sírt.
-Adrian,nem tudom össze szedni magam.Fáj! Tudod, milyen az mikkor,azt mondják neked,hogy megváltozik meg minden,és a döntőjén más nő nyakába ugrik? És az amikkor te játszod a döntött és elveszíted ,akkor a szemedbe röhög és azt mondja,nem vagy elég jó?-kérdezte.-Nem bírom tovább-mondta
-Shh..-Felemeltem a fejét-Te vagy a legjobb. Nem a kis kurva, nem Reni,nem más hanem te. Te hódítottad el az összes kupát,érmét,címet. Bajnoki cím van a kezedbe. A neved mindenütt ott van. A legjobb vagy,ezt ne feled.-mondtam,majd puszit adtam a homlokára.
-Hazugság-mondta
-Nem az.És most ki mozdulunk a házból-mondtam
-Sehova nem megyek.-mondta
-De jössz-mondtam,majd felálltam vele. Be toltam a gardróbba ,hogy öltözzön.Hamar felöltözött. Mikkor megláttam a hajam égnek állt.
- Pont fekete?-kérdeztem
-Mint a lelkem-mondta
-Mióta?-böktem a cigire
-Pár napja. Nem bírom nélküle-mondta. Nem mondtam semmit. Ki sírt szemeit napszemüveggel takarta. Fotósok jelentek meg. Nem törődött vele,csak sétált.
..
...
Nem érdekelt senki és semmi,csak sétáltam. Elő vettem egy száll cigit és meg gyújtottam.Ki fújtam a füstöt. Adrian nem szólt semmit. Apa,ha tudná ,hogy mi van velem,haza repülne. Megfogtam Adrian kezét.Minden nap átjön és érdeklődik irántam,ahogy Reniék is. Összeomlottam,és már nem tudok felállni. Hirtelen Adrian nyakába borultam és sírtam. Adrian elvitt magához. Amint be értünk a házba ,a mini bárt támadtam meg. Ki vettem az első italt ,ami a kezembe akadt. Ki csavartam és meghúztam. Az íze marta a torkom ,de nem bántam. Adrian ki vette a kezemből, majd átölelt.
-Nincs szükséged ezekre,hanem rám van szükséged.-mondta. Le tettem az üveget és megöleltem.
-Szeretlek-szipogtam. Felemelt ,majd a szobájába vitt.
-Öltözz át -mondta .Megfogtam a karját.
-Ne hagyj egyedül -mondtam.
-Rendben-mondta és le ült az ágyra. Pár perc múlva megszólalt.
-Hogy nézel ki?-kérdezte ,majd felállt és kezét végig húzta az oldalamon.
-Jól-mondtam
-Látszanak a csontjaid. Csont meg a bőr vagy-mondta.
-Tudom-mondtam. Combjaimat egy kezével átérte.
-Ez így nem mehet tovább -mondta.
-Mit akarsz tenni?-kérdeztem
-Majd meglátod,most meg búj be az ágyba-mondta. Megfogadtam a parancsot és be bújtam mellé. Pár perc múlva el is aludtam .
