56-Rész

Sziasztok! Sok késés után meghoztam az új részt. Kérlek komizatok,hogy milyen lett. Ez egy kicsit fura rész lett,szerintem. Lassanként tudom,hozni a rendesen a részeket. Ha hétköznap nem hozok,akkor szombat ,vasárnap biztos hozom. A csoportomban ,tudjátok,hogy miért nincsenek részek! 
U.I: Bocsi a  zenékért,jobbat nem találtam !


   Reggel Lusti  tappancsaira ébredtem fel. Imádom ezt az ébresztést. Ki másztam az ágyamból,és le mentem a konyhába. A ház megint üres.Már megszoktam. Készítettem egy kávét és egy szendvicset. Hamar megettem őket,majd felmentem öltözni,mert ma van a rajongók napja. Felvettem egy ruhát és mentem is. Sportosan öltöztem fel.

Felkaptam a kulcsomat és be zártam az ajtót. Utamat a garázs felé vettem,ahol volt az autóm.  Nem volt kedvem az enyémmel menni,így az apám nagy masináját vittem el. 

Be ültem és már száguldottam is a stadion felé,ahol több ezer rajongó vár rám. Út közben be kapcsoltam a rádiót.  Wellhello egyik száma ment. Gyorsan el is vittem. Megint eszembe jutott ,Neymar és az emlékek. Vajon mi van vele? De miért is érdekel,hisz nem szeretem. Jó vicc,hogy nem szeretem. Túlságosan is szeretem,csak hazudok magamnak és másoknak is. De miért teszem? Nem tudom,fogalmam sincs. Könnyebb így feldolgozni a történteket. Könnyebb lesz a felejtés is. El kell felejtessem őket. A gondolkodásomból a vaku fénnye térített vissza.Ki szálltam az autómból és be mentem.

Ez alatt Neymar.

Az autómban ülve siettem haza fele. A rádióban a zene üvölt.  Emlékek törnek fel bennem,ahogy a zenét hallgatom. Az esős éjszaka,mikkor Davi beteg lett. Az emlékek csak úgy törnek felfele benne. Vajon mit csinál? Mit érez? Biztos boldog nélkülem. Fájdalmamban a kormányt szorongatom. Fájnak az emlékek. Jó lenne tudni,csak annyit ,hogy gondol rám.  Fáj minden egyes nélküle töltött perc. Valahol újra szál és boldog. Biztos elfelejtett. Csak a muljta vagyok! A jövője és a jelene akartam lenni. De csak akartam....

 Be érve a házba le vágtam magam a tv elé. Egész végig őt néztem.Ahogy a kicsi rajongókkal bánik és szereti tiszteletre méltó. Ezt a nőt hagytam elmenni. Vajon meletem lesz még? Istenem rád bízom a jövőmet. A képernyőt bámulom és nézem ahogy ölelgeti és puszilgatja a gyerekeket. Boldog,nélkülem. Elővetem egy  üveg wiskyt és vissza ültem a tv elé. Még Noit bámultam addig azt iszogattam.Bánatomban ittam. Tudom,hogy nem vezet semmire de muszáj volt. Nem bírom nélküle. Hiányzik !  Vissza akarom szerezni! Nem lehet senki másé csak az enyém. Nekem kell az a nő. Sose gondoltam volna,hogy egy nő ilyen érzelmeket táplál benne. Sose hiányzott  és sose sírtam egy nőért. De ő ezt is elérte,hogy én a  híres focista,aki minden nőt megkap sír egy olyan nőért ,mint ő. Gyönyörű ,híres, kedves és szeretni való nő. Ő nem szenvedhet ,túl jó hozzá.Nem akarom,hogy egy áldozat legyen a szerelemnek és a fájdalomnak. Nem akarom, hogy megváltozzon,azt se akarom,hogy elfelejtsen. Mindenki azt mondja,hogy az ember első szerelmének a legjobb lenni,de az utolsónak még jobb,és én ez akarok lenni,az utolsó.Velem akarom,hogy legyen! Nekem szüljön gyerekeket,nekem mondja,hogy szeret és a boldogító igen. Nekem, senki másnak. Amilyen hirtelen lépet be az életembe ,olyan gyorsan ki is lépet. Nem akarok nélküle élni! Képtelen lennék rá!

55.Rész- Munkába temettni fájdalmat !

Üdv kedves olvasóim! Sok gondolkozás után arra a döntésre jutottam,hogy folytatom a blogot. Tudom nem adtam semmi jelet,hogy miért. Most elmondom . Alig egy embert irt a részekhez, pár ember szavazott,és úgy gondoltam,hogy abba hagyom.Nem volt kedvem írni. Nem kaptam vissza jelzést a részekhez! De végül folytatom ! Köszönöm annak/azoknak az emberkéknek akik komiznak és szavaztak ! A szavazás még fent van .Kérlek szavazatok és komizatok ! Köszönök mindent.


Reggel Adrian  csipkedésére ébredtem fel.
-Idióta-morogtam
-Én is szeretlek-nevetett.Komolyan ,hogy tud reggel ,így vigyorogni. Biztos fejbe vágták.
-Hány óra?-kérdeztem. Fel ültem és nyújtóztam egyet.
-Fél 10
-Csak?-kérdeztem
-Te olyan vagy ,mint a tigrised-mondtam,majd oldalba bökött.
-Még szép!-jelentettem ki.
-Na gyere reggelizni-mondta. Ki másztam a meleg ágyamból és le mentünk reggelizni.
-Kicsim ma lesz egy sajtód-közölte velem a hírt apa.
-De jó-mondtam,majd folyattam az evést. Miután megreggeliztünk felmentem felöltözni. 

Felkaptam a kikészített darabokat. Gyorsan készítettem egy sminket, és már mentem is le Adrianhoz.
-Kicsim a bácsikám üdvözöl és nézni fog-de jó. Be ültem Adrian mellé és elindultunk a stadionhoz.
- Tudod,hogy mennyire megijesztettél tegnap?-kérdezte Adrian
-Sajnálom,csak egy kis magányra vágytam,hogy rendezem az életem.-mondtam
-Örülök,hogy nem csináltál semmi hülyeséget-simította meg az arcom.
-Köszönöm-pusziltam meg az arcát
-Mit köszönsz?-kérdezte ,de ekkor már meg is érkeztünk. Ki szálltunk az autóból és be mentünk a terembe.Le vetettem a kabátom és helyet foglaltam. Na akkor kezdjük a faggatózást. Adrian ült mellettem.
-Jó napot!-köszönt az egyik
-Jó napot -mosolyogtam
-Noémi,mihez fog most kezdeni?-ugyanaz az unalmas kérdések.
- Sok mindent tervezek,de nem tudom,hogy mi fog megvalósulni.-válaszoltam
-Mégis mik a tervek?-kérdezte
- Hát, mint már régebben is mondtam,a drága Adrinal belefogunk valamibe-mondtam
- Szabad tudnunk?
-Még nem-válaszoltam
- Nem akar vissza menni a bácsikájához?
-Nem -mondtam
-És hogy fogadta a hírt,hogy Neymar megcsalta?-kérdezte
- Elég rosszul,de mindenen túl kell tenni magunkat-mondtam
-És túl tette magát?
- Úgy nézek ki?-kérdeztem
-Nem-mondta
-De túl fogom,senki sem pótolhattatlan-mondtam
-Napokban hallottuk,hogy az edzéseken nem vagy aktív, és ,hogy köze van a szakításnak és a csalódásnak, ez igaz?
- Igen,de megígértem,hogy túl teszem magam,mert a rajongóim ,a csapat társaim és az ország bajnokot akar és nem roncsot. Senki nem ér annyit ,hogy össze omoljak. Ahogy az edzőm mondja, fel a fejel hercegnő ,mert le esik a koronád,úgyhogy a régi leszek,mert van mellettem két ember aki támogat-mondtam
-Kik azok?
-Adrian és apám-mondtam
-A barátnőd?
-A barátnőm.. hm, megismertem az igazi énjét-mondtam
-Hogy érted?
- Mikkor ő volt szarul  segítettem neki, mellette álltam-mondtam
-Ő meg hátat fordított neked?
-Talán-mondtam.
- Vissza mennél Neymarhoz még egyszer?
-Azt én nem engedném meg ,hogy vissza menjen,nem fogom,hagyni,hogy össze törjék-szólalt meg Adrian
-És miért nem?
-Azért,mert  nem akarom ,hogy szenvedjen,ő jobbat érdemel ,mint az a senkiházi.-nagyon jól estek Adrian szavai.
-De amúgy ,nem mennék vissza,Brazília a múltamhoz tartozik.Igaz jobb lett volna ,ha ez az egész meg sem történik.
- Mi a terved a rajongókkal?
-Holnap egy rajongó napot tartok,úgy gondolom,hogy megérdemlik ,hogy velem lehessenek. De kicsik lesznek,azután meg lesz egy felnőtt nap!-ismertettem a programot.
- Tiszteletre méltó nő vagy,remélem boldog leszel bajnok-mondta az röge hölgy
-Köszönöm,de magának igaza volt,nem kellet volna megbocsássak nekik-mondtam
-Nagy a szíved és kedves vagy,ez a te bajod. De mi így szeretünk-mondta.Ki lehet ez a nő?
-Ne változz meg sose-mondta.
-Nem fogok-mondtam. Bele kortyoltam az előttem lévő vízbe.
********
*****Neymar szemszög********
3 hónapja ,hogy nem látam és nem hallottam Noiról semmit. Mintha kezdeném elfelejteni. A fájdalom múlik,és az emléke fakul.Davit egy kicsit megviselte ,hogy nem látja Noit,de már megszokta. Be ugrottam Filipék,hogy lesz edzés? De ő azt mondta ,hogy nem lesz. Ha lett volna se mentem volna,mert megkezdődött az országos  edzések. Oscar barátom ,amint látom késik. A pályán ,már ott volt ,Luiz ,Dante  és Marceló barátom.
-Szevasztok-pacsisztam le velük.
-Szevasz tesó-köszöntek.
-Többiek?-kérdeztem
-Oscart nyaggassa az asszony, a többieket meg nem tudom-mondta Marcelo
-Asszony?-kérdeztem
-Igen,itt van a családja-mondta
-Ja,akkor majd meglátogatom őket-mondtam.  Hamarosan megjöttek a többiek és Dunga is. Elkezdődött az edzés.ami elég fárasztó volt.Ma kapom meg a Samba trófeát.  Aminek nagyon örülök. Edzés után be ültünk egy kávézóba. Úgy is alig beszélgetünk és most rá érünk.
Oscarékról lőttem egy fotót,majd beszélgetünk.

-Mi van veled,olyan le tört vagy?-kérdezte Oscar
-Semmi-legyintettem,majd bele kortyoltam a jó meleg kávéba.
-Persze már-mondta Luiz
-Hagyjuk-mondtam
-Noi?-kérdezte Silva ,mire bólintottam.
-Elvesztettem örökre-néztem magam elé.
-Ne beszélj marhaságot-vágott nyakon Oscar
-Kiről van szó?-kérdezte Marcello
-A volt exemről-villágositottam fel.
-Nem ismerem-mondta.
- Héj ide nézetek -rontott be a kávézóba Dante. Akik ott voltak biztos hülyének nézték,mi meg jót nevetünk rajta.
-Mi van?-kérdeztünk.
-Hogy hívták a volt barátnődet?-kérdezte. Miért kérdi?
-Horváth Noemi,miért?-kérdeztem .Ekkor az orrom alá nyomot egy újságot. Bár ne tette volna.
-Had lám-vette el a kezemből Oscar és olvasni kezdte. 
"A híres bajnoki nő személy összetört! A mai sajtó tájékoztatón elárulta az igazat. Nagyot csalódott élete szeremében és csapat társaiban. Ki akarja törölni az életéből a híres brazil focistát Neymart. De vajon sikerül neki?  Ujjult erővel kezd mindent. A munkába temeti fájdalmát. Múltjának tekinti a férfit,aki mai napig is könnycseppet hozz a szemébe. Szakításuk oka a hűtlenség volt. Neymar kacsingatott egy másik nő felé,és sikerült megszereznie magának. Vajon mi fog vele történni? Reméljük a régi bajnokunkat kapjuk vissza.-olvasta fel Oscar
-Úr isten ,te tényleg elveszítetted-mondta Oscar-Hogy voltál ,olyan hülye? Már egyszer elvesztetted,és meddig könyörögtél ,hogy fogadjon vissza?-szidta le a fejem
-Tudom-hajtottam le a fejem. 
-Együtt vagy a nővel?-kérdezte Oscar
-Igen-mondtam. Még beszélgetünk,majd haza mentem. Adtam Pókernek enni ,meg Davinek is. Indi most valami fotózáson van. Le feküdtem aludni.Nem nagyon sikerült,mert egész végig Noin járt az agyam és a közös emlékeinken.