56-Rész

Sziasztok! Sok késés után meghoztam az új részt. Kérlek komizatok,hogy milyen lett. Ez egy kicsit fura rész lett,szerintem. Lassanként tudom,hozni a rendesen a részeket. Ha hétköznap nem hozok,akkor szombat ,vasárnap biztos hozom. A csoportomban ,tudjátok,hogy miért nincsenek részek! 
U.I: Bocsi a  zenékért,jobbat nem találtam !


   Reggel Lusti  tappancsaira ébredtem fel. Imádom ezt az ébresztést. Ki másztam az ágyamból,és le mentem a konyhába. A ház megint üres.Már megszoktam. Készítettem egy kávét és egy szendvicset. Hamar megettem őket,majd felmentem öltözni,mert ma van a rajongók napja. Felvettem egy ruhát és mentem is. Sportosan öltöztem fel.

Felkaptam a kulcsomat és be zártam az ajtót. Utamat a garázs felé vettem,ahol volt az autóm.  Nem volt kedvem az enyémmel menni,így az apám nagy masináját vittem el. 

Be ültem és már száguldottam is a stadion felé,ahol több ezer rajongó vár rám. Út közben be kapcsoltam a rádiót.  Wellhello egyik száma ment. Gyorsan el is vittem. Megint eszembe jutott ,Neymar és az emlékek. Vajon mi van vele? De miért is érdekel,hisz nem szeretem. Jó vicc,hogy nem szeretem. Túlságosan is szeretem,csak hazudok magamnak és másoknak is. De miért teszem? Nem tudom,fogalmam sincs. Könnyebb így feldolgozni a történteket. Könnyebb lesz a felejtés is. El kell felejtessem őket. A gondolkodásomból a vaku fénnye térített vissza.Ki szálltam az autómból és be mentem.

Ez alatt Neymar.

Az autómban ülve siettem haza fele. A rádióban a zene üvölt.  Emlékek törnek fel bennem,ahogy a zenét hallgatom. Az esős éjszaka,mikkor Davi beteg lett. Az emlékek csak úgy törnek felfele benne. Vajon mit csinál? Mit érez? Biztos boldog nélkülem. Fájdalmamban a kormányt szorongatom. Fájnak az emlékek. Jó lenne tudni,csak annyit ,hogy gondol rám.  Fáj minden egyes nélküle töltött perc. Valahol újra szál és boldog. Biztos elfelejtett. Csak a muljta vagyok! A jövője és a jelene akartam lenni. De csak akartam....

 Be érve a házba le vágtam magam a tv elé. Egész végig őt néztem.Ahogy a kicsi rajongókkal bánik és szereti tiszteletre méltó. Ezt a nőt hagytam elmenni. Vajon meletem lesz még? Istenem rád bízom a jövőmet. A képernyőt bámulom és nézem ahogy ölelgeti és puszilgatja a gyerekeket. Boldog,nélkülem. Elővetem egy  üveg wiskyt és vissza ültem a tv elé. Még Noit bámultam addig azt iszogattam.Bánatomban ittam. Tudom,hogy nem vezet semmire de muszáj volt. Nem bírom nélküle. Hiányzik !  Vissza akarom szerezni! Nem lehet senki másé csak az enyém. Nekem kell az a nő. Sose gondoltam volna,hogy egy nő ilyen érzelmeket táplál benne. Sose hiányzott  és sose sírtam egy nőért. De ő ezt is elérte,hogy én a  híres focista,aki minden nőt megkap sír egy olyan nőért ,mint ő. Gyönyörű ,híres, kedves és szeretni való nő. Ő nem szenvedhet ,túl jó hozzá.Nem akarom,hogy egy áldozat legyen a szerelemnek és a fájdalomnak. Nem akarom, hogy megváltozzon,azt se akarom,hogy elfelejtsen. Mindenki azt mondja,hogy az ember első szerelmének a legjobb lenni,de az utolsónak még jobb,és én ez akarok lenni,az utolsó.Velem akarom,hogy legyen! Nekem szüljön gyerekeket,nekem mondja,hogy szeret és a boldogító igen. Nekem, senki másnak. Amilyen hirtelen lépet be az életembe ,olyan gyorsan ki is lépet. Nem akarok nélküle élni! Képtelen lennék rá!