Halli.Itt az új rész!
Miután elköszöntem apáéktól,Adraianal felszálltunk a gépre.
- Na láttad az exedet?-kérdezte Alexa
-Igen láttam-fordultam hátra.A fejemet Adrian vállára tettem.
-Álmos vagy?-kérdezte
-Aha-mondtam,majd becsuktam a szemem,érzem ahogy a gép felszáll. Újra láttam őt és rá ébredtem arra,hogy még mindig szeretem.Amíg nem láttam addig el is felejtettem. Adrian meglök.Rá nézek és fejével az oldalamra mutatott.Mikkor megfordulok Nicolal találom szemben magam.
- Öhh.. szia-köszöntem
- Szia,le ülhetek?-ezt most komolyan kérdi?
- Adrian az öledbe ülhetek?-kérdeztem
- Ha te az ölembe ülsz akkor a gép lezuhan ,mert nem bírja a te súlyodat ,így is elég alacsonyan repülünk-mondta nevetve
- Kapd be-mondtam
-Gyere ülj az ölembe te lüke-mondta.Úgy is tettem.
- Na mesélj milyen volt őt újra látni?-kérdezte
- Fájdalmas-dőltem Adrina mellkasának.
- Értem,a mecset muszáj lesz meg nyerni-mondta
-Hagyjál,apám már megint prédikált-mondtam
- Gondoltam,hogy így meg úgy csináld-nevetett
-Aha,meg ,hogy menjek futni-mondta
-Ebbe igaza van-szólalt meg Adrian
- Szívem dugulj el-pusziltam meg az arcát.Nicol csak nevettet.
-Picinyem,ne légy ennyire kedves-ölelt magához.
- Ti olyan jól néznétek ki együtt-mondta Nicol
- Tudjuk-mondtam
- Vajon a mi kis mamánk,mit csinál?-kérdezte Nicol
-Szerintem, Reni tömi a fejét-nevetünk. Lassan megérkeztünk.
-Adrian kérlek maradj mellettem-mondtam
-Ezt komolyan kérdezted?-kérdezte
-Nem-mondtam.Le szálltunk a gépről,persze ,hogy a fotósokba futottunk bele. Érzem ahogy Adrian a derekamat fogja.Minden ujságiró minket fotózott. Tettek fel egy pár kérdést de nem válaszoltam.
-Kérem hagyják békén-mondta Adrian ,majd be értünk,nem tudom hova. Na szép Koppenhágában vagyok és nem tudom,hogy hol! Bent egy ember fogadott minket.
-Jó napot!-köszönt
-Jó napot!-Köszöntünk. Elkezdet nekünk beszélni,hogy a meccs holnap lesz,ma lesz edzés,és ,hogy a szálloda le van foglalva.
-De van egy gond a szállodával kapcsolatban-mondta
-Mi?-kérdeztem gyorsan
-Egy szobával kevesebb van, ön és az úr egy szobába lesznek-mondta
-Ja,semmi baj-mondtam
- Rendben akkor kérem menjenek a szállodába-mondta majd elment. Egy busz várt minket ami a szállodába vitt bennünket.
-Csajok meg vagytok?-Kérdezte Adrian
-Igen -kiáltották.5 perc buszozás után meg is érkeztünk. Mindenki megkapatta a saját szobáját. A miénk a 28-as. A szoba nem valami luxus volt ,de nekem nagyon tetszett.Egy egyszerű piros fal, akkor egy nagy ágy,és egy kis fürdő.
- Hívjuk fel apáékat-mondtam
-Hívjad-mondta.
******Horváth Laci szemszöge.
Miután megérkeztünk,egyből megöleltük egymást Filipel.
-Üdv itt-köszönt
-Maria hol van?-kérdezte Julie
-Kórházban van-mondta Filip
-Mikkor fog szülni?-kérdezte Julie
-Az éjjel- mondta Luis
- Akkor ma be megyünk a kórházba- mondta
-Nem ,ti maradjatok itt-mondta Filip
- Nem-mondtam-Mi is be megyünk,vita nincs-mondtam.
-Rendben-adta be a derekát-Hogy tudsz olyan lenni mint a drága lányod?-kérdezte,a fiuk persze jól szórakoznak rajtunk.
- Hát még jó,hogy rám ütött-nevetem. Egyszer csak csörög a telefonom. Noi az!
-Szia kicsim -szóltam bele,mindenki engem nézet
-Apa,engem miért ver az Isten?-kérdezte
-Miért?-kérdeztem
- Otthon Lustival aludtam,most meg egy gorillával-mondta
-Gorillával,tán állatkertben vagy?-kérdeztem nevetve
-Nem ,Adrianal alszok-mondta ,mire nevetem
- Inkább aludnál Lustival,mint Adrianal-mondtam nevetve
- Aludnék Adrianal is ,ő olyan mint egy nagy maci,csak a mellkasa az olyan ,mint egy őserdő-mondta,mire nevetem. Hallom ahogy veszekednek.
- A meccs mikkor lesz?-kérdeztem.
-Holnap este-mondta
-Akkor nézzük,és ha valamit nem jól csinálsz, nagy baj lesz-mondtam komolyan
- Ohh-gondolom most a szemét forgatja
--Na jó kicsim,majd beszélünk,vigyázz magadra és a gorillára-mondtam,majd le tettem.
-Mi a baj?-kérdezte Julie
- A drága lányomat veri az Isten-mondtam
-Miért?-kérdezte
- Eddig Lustival aludt-mondta
-Most?-kérdezte Neymar.Vajon miért érdekli?
- Most meg Adrianal alszik egy ágyban-mondtam.
- Akkor nem lopják el-nevetett Julie
-Te Lusti hol van?-kérdeztem
-Fordulj meg-mondta Filip .Mikkor megfordultam,a kanapén fekvő Lustival találtam szemben magam.
-Laci le tudunk ülni?-kérdezte Dani
-Meg próbálom le szálitani-mondtam-Lusti szállj le-erre megfordul.A többiekből ki tör a röhögés. Megint eljátsszuk a szokásos játékot. A többiek már a földön fetrengtek a nevetéstől. Eljátszottuk a szokásos játékunkat,de semi! .A fiuk persze a földön fetrengtek és a könny is jött a szemükből.
- Szállj le ,sicc,takarodj-mondtam,mire felmordult.
-Jó-jó maradj ott-tettem fel a kezem.
- Laci ez jobb mint egy kabaré-mondta a szőke hajú nő,azt hiszem,hogy Shakiranak hívják.
- Ez biztos,de amint látjátok ő felsége nem szándékozik le szállni a kanapéról-közöltem a tényt.
-Azt látjuk-mondta Messi
- Lusta egy tigris-morogtam
- Talán a gazdájára ütött-mondta Filip
-Nem én vagyok a gazdája,hanem az én drága szemem fénye-mondtam
- Tudtuk-nevetek. Át mentünk egy másik szobába ahol végre le tudtunk ülni. Julie készített vacsorát,amit el is fogyasztottunk. Miután a fiuk elmentek,mi is indultunk a kórházba ,Máriához.
Hamar meg is érkeztünk. Pont mire be értünk ,Máriá akkor szült.Julie be ment, mi meg kint várakoztunk.
- Focistát nevelek az országnak-mondja Filip.
- Ezt tőlem szedted-böktem vállon nevetve.
-Aha- nevetett. 3 órakor ki jött Julie a teremből ,egy kisgyerekkel.
- Filip itt a fiad-mosolygott Julie
-Jaj de édes!-mondta Filip mikkor a kezében tartotta a fiát. Nekem is melegség járta át a szívemet,mikkor Noit tartottam a karjaimban. Egy nővér jött és elvitte a kicsit . Be mentünk Mariahoz. Utána meg haza mentünk.
