Szisztok itt az új rész. Nem tudom,hogy mikkor fogom hozni az új részt .Remélem még el nem kezdődik a suli,addig tudok hozni pár részt. A magyarországi olvasóimnak kivánok ,könnyű tanévet és idegeket a tanárokhoz ! :D Nekem még van szeptember 12-ig :)) !! Élvezétek ki ezt a pár napot. Jó olvasást ! KOMIZATOK !!
Reggel Adrian hangjára keltem fel.
-Öltözz! Rossz idő van otthon-mondta,majd ki mászott az ágyból.
-Rendben-követem én is őt.Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet,majd felöltöztem.Magamra kaptam egy fehér blúzt és egy fekete szakadt nadrágot.
*** Adrian Mutu szemszöge***
Fájdalmas képpel néztem Noit ,ahogy alszik. Nagyon sajnálom,hogy mindig rossz történik vele. Olyan aranyosan alszik az ölemben. Haját simogatom és gondolkodok. Mit követett el szegény,hogy ennyit szenved? Még mindig emlékezek a találkozásunkra. Apja vállán sírt. Ki sírt szemeivel engem bámult. Zöld szemei pirosak voltak. Noi hangja zavarta meg a gondolkodásomat.
-Sok van még?-kérdezte
-Nem.Mindjárt leszállunk-mondtam
-Olyan jót aludtam-nyújtózott egyet.
-Rajtam mindenki jól alszik-kacsintottam rá,mire elnevette magát.
-Azt akarom,hogy mindig neves-mondtam,majd megöleltem.
-Szeretlek-súgta a nyakamba
-Én is-mondtam
Le szálltunk a gépről,majd az autóhoz sétáltunk. Pár kép is készült rólunk.
-Adrian ma mit csinálunk?-kérdezte
-Mit akarsz? Holnap reggel kell menni az árvaházhoz.-mondtam
-Nem tudom-mondta
- Hova akarsz menni,hozzád vagy hozzám?-kérdeztem.
-Hozzád. Nem sokszor voltam nálad.-mondta
-Tudom-mondtam.
-Megyünk anyumék vacsorázni-mondtam. Ijedten rám nézet.
-Ne félj nem fognak megenni-nevetem rajta
-Ne neves. Mit fognak szólni?-kérdezte
-Semmit.Kíváncsiak rád,hogy milyen az nő ,akit nem barátnőm ként mutatok be.A gyerekek is kíváncsiak rád-mondta
-Hogy mi? Adrian muszáj?-kérdezte
-Igen-fogtam meg a kezét.-Nem lesz semmi baj. Anyámmal ne foglalkozz,mert mindenképp össze akar minket adni-mondtam
- Nem baj-mosolygott rám. Haza mentünk ,átöltöztünk,majd mentünk anyumék.Kíváncsi vagyok anyáék mit szólnak hozzá.
****
Adrian ötlete nem nagyon tetszett. Haza mentünk,majd átöltöztünk.
-Adrian én nem öltöztem ki-mondtam
-Csak vacsorára megyünk,nem szépség versenyre-nevetett
-Vicces vagy-mondtam
-Tudom-mondta,majd be zárta az ajtót. Be ültünk az autóba és Adrian szülei felé vettük az irányt. Egész úton a kezemet tördeltem az idegességtől. Féltem,hogy rosszat gondolnak rólam ,és a gyerekek.Jaj !!! Adrian megfogta a kezem.
-Ne félj-csókolta meg
-Jó-pirultam el. Sose csókoltak még kezet nekem. Pár perc autókázás után megérkeztünk Adrian szüleihez,akik az ajtóba álltak.
-Már kezdik-mondta Adrian ,mire felnevettem. Ki szálltunk az autóból,majd megfogtam Adrian kezét. A szüleihez érve a szívem ,majd ki ugrott a helyéről.
-Rodica (Rodika) vagyok ,Adrian édesanyja -ölelt meg a nő
-Spiridon(Szpiridon)-ölelt meg ő is.
-Horváth Noémi-mosolyogtam rájuk.
-Annyira örülök,hogy megismertelek-mosolygott Rodica
-Én is-mosolyogtam.
-Na ugye nem ettek meg?-kérdezte Adrian
-Nem-morogtam. Be mentünk a házba,ahol a 3 három gyerek volt.Mikkor meglátták Adriant a nyakába ugrottak.
-Adriana, Mario, Maya, bemutatom nektek Noit,apa barátnőjét-mondta
-Szia Maya vagyok. Én vagyok a legkisebbik -mondta
-Szia-köszöntem
-Adriana vagyok a legnagyobbig-húzta ki magát,mire nevettem egyet.
-Mario vagyok a középső-mondta.Mind a 3 gyerektől puszit,ami nagyon jól esett.
-Gyerekek kész a vacsora-kiáltott Rodica
-Mi finomat készitet?- szimatoltam konyhába
-Anya vigyázz,mert Noi felfalja a házat-karolt át Adrian nevetve
-Nem baj,úgy is olyan sovány-mondta
-Az,nézd meg jobban,olyan ,mint egy bálna-mondta nevetve
-Magadra néztél?-kérdeztem nevetve
-Elég gyerekek! Amúgy tepsis csirkecombot zöldségekkel-mondta
-Nyámi-mondtam,mire ki nevetek.
-Anya imádlak-mondta Adrian. A nappaliba megvolt szépen terítve. Rodica az asztalra tette az ételt,majd neki álltunk az evésnek. Rodica istenien főz. Miután meg vacsoráztunk,Adriannal elköszöntünk és haza mentünk. Le tusoltunk,majd ágyba bújtunk.
